Téliesítés

A paradicsom állványokról itt már írtam. Most, hogy már nem terem többet, szétszedtük , és összekötve a szaletli "padlására" került.

Pumpa...

Itt a homokon előfordulhat, hogy leejtem a pumpát, homokszem kerül a slagba. Ha nem veszem észre, könnyen tovább kerülhet a szelepbe, így előfordulhat, hogy nem zár majd jól a szelepgumi, folyton fogy a levegő a tömlőből. Az is lehet, hogy a szelep teljesen eltömődik, hiába pumpálom, nem megy tovább a levegő. Ilyenkor kénytelen az ember leengedni a tömlőt, kitisztítani, újra pumpálni, stb. Ezért egy kiszakadt szelepet erősítettem a pumpa oldalára, és abba dugtam a slag végét.

Hogy "kéznél" legyen...

 a seprű és a felmosó.

Téliesítés...

Befóliázott szaletli

A paradicsomnak is jót fog 

tenni, ha éjszakánként

 már a fólia alatt fog pihenni

 Ebben az évben is igyekeztünk mindent úgy elrendezni a télre, hogy minél kevesebb energiát használjunk, ugyanakkor minden kinti szerszám, berendezés a lehető legjobban védve legyen a hideg, és a fagy ellen. A fóliával körbevont szaletliben elhelyezett szerszámok, egyéb berendezések - pl.: talicska, öntöző berendezések - jól átvészelik a telet. Ha a fóliát gondosan összehajtva tesszük el a következő felhasználásig, akkor több évig is használhatjuk. A szaletli fóliája már ötödik éves, előtte a teraszon használtuk, úgy került át ide. A terasz fóliája is már három éves. Segít az állag megőrzésében, ha alaposan kifeszítjük - így később "öregedik" - felrakáskor, illetve, ha megoldható, akkor tárolás előtt gondosan megtisztítjuk, és ha tehetjük, akkor csőre, farúdra feltekerve tároljuk. 

Bevált a terasz befóliázása is. Míg korábban csak kifeszítettük a fóliát a terasz belső peremére, már az elmúlt télen is keretekre feszítve tettük fel.  Először a fakeret egyik oldalára raktuk a fóliát, két rétegben, a nyáron az egészet szét szedtük, a kereteket lefestettük, és mindkét oldalára  tettünk fóliát. Ettől azt várjuk, hogy a két fólia között lévő levegő réteg még jobban szigetel.

A belső tér is jobban kihasználható mint korábban. Ha nagyon hideg van, akkor ide "termeljük" fel a tüzelő egy részét, - kb. egy hétre valót, a mi esetünkben ez tűzifát jelent - így nem kell hóban, fagyban naponta felhordani. Csak teljesen egészséges darabokat érdemes bekészíteni, így megakadályozhatjuk, hogy kártevőket telepítsünk a teraszra.

Venti...

 Kaptunk ajándékba egy ventilátort, de eddig nem használtuk. Mikor üzembe helyeztük, egy gond volt vele. Kicsi lakásunk van, így bárhova tettük, útban volt. Ezért leszereltem a állványzatról, a könyvespolcunk tartóelemébe fúrtam két lyukat - a megfelelő távolságra - és csőtartó bilincsekkel rögzítettem.

A bilincsek belső felületét vékony műanyag lemezzel kibéleltem, hogy ne karistolja össze a tartóállvány felületét - ha esetleg később visszaszerelném - majd ebbe helyezve rögzítettem.

Téli "pelenka"

Az elmúlt év őszén kereteket készítettünk, mind a két oldalát fóliával vontuk be. Akkor nem nagyon volt idő a keretek festésére. Ezeket a fóliával bevont kereteket egyébként a terasz téliesítésére használtuk. Már korábban is "bepelenkáztuk a teraszt, egy hőzsilipet képezve, a lakás hőháztartása sokkal kedvezőbben alakult a tél folyamán. Most leszedtük a fóliákat, és átfestettük a kereteket, majd ismét visszaraktuk a fóliákat. Így most már gondosan elraktározva várják, hogy felhasználásra kerüljenek. Reméljük, hogy ez még "odébb" lesz

Egy kísérlet kezdete...(8)

A palántákat tartó csövek közé, egy-egy képakasztót szegecseltem, ebbe fogom belefűzni azt a zsinórt, amelyhez a palántákat lehet hozzákötni, ha szükséges.

Egy kísérlet kezdete...(7)

Az árnyékoló leengedve. Már használaton kívüli, gyékényből készült napozó, melyet már megviselt az idő, de egy kis helyreigazítással erre a célra még megfelel.

Egy kísérlet kezdete...(6)

A cső előtt egy tartó, mely arra szolgál, hogy a palánták elé egy gyékényt lehessen rögzíteni, ha nagyon tűzi a nap őket.

Egy kísérlet kezdete...(5)

A csövet olyan módszerrel rögzítettem, hogy később a szintezésnél lehessen korrigálni. A zárókupak közepére kerül majd egy átfolyó, amely biztosítja a folyadék áramlását. 

Egy kísérlet kezdete...(4)

A PVC csőbe lyukakat fúrtam, 10 - et, 40 mm - es átmérővel. Ezekbe szorítottam bele a csőszigetelő anyagot. Hogy ezek milyen magasságban fognak majd kiállni a csőből, az a palántáktól függ, hosszukat később is ráérek meghatározni. 

Egy kísérlet kezdete...(3)

Tetőlécből készítettem két konzolt, amivel a csövet felerősítem a helyére. Jelenleg ez a szaletli két pillére. Fontos, hogy a cső vízszintesen kerüljön rögzítésre, hogy benne a folyadék egyenletesen tudjon majd áramolni.

Egy kísérlet kezdete...(2)

Először a csövet, mindkét végén derékszögben levágtam, alaposan lereszeltem az éleit, kívül, belül. Ez a cső fogja rögzíteni a palántákat, illetve ezen keresztül áramlik a tápoldat. A cső végére záró kupakokat vásároltam. Ha a csőbe való dugót veszünk az is jó, de itt a környéken ilyent nem találtam. A dugó szivárgásmentesítése talán könnyebb.

Egy kísérlet kezdete...(1)

Egy internetes böngészés alkalmával találtam egy érdekes cikket  az akvapóniáról. Megtetszett a dolog, de ez számunkra elérhetetlen beruházás, ezért tovább keresgettem, így leltem a hidroponikára. Mi mindig abból indulunk ki amink van. Korábban egy lefolyó készítésénél maradt egy nem egészen két méter hosszúságú PVC cső, 100-as, valamint a csövek szigetelésére használt anyag, abból is kb. 2 méter. Ezek voltak a kiindulási anyagok. Némi faanyag, a megszokott "tetőléc" és facsavar, valamint két, használaton kívüli gyékény. Hát valahogy így indult az egész, még nem értem a végére, valószínű, hogy csak tavasszal lesz véglegesen kész. 

Ruhacsipesz tartó...

Hogy a csipeszek mindig kéznél legyenek, ezért némi huzalból egy csipesztartó is készült, és az egész természetesen még festésre vár.

Mámocska ruhaszárítója...

Mámocska már régen szeretett volna, egy ruhaszárítót az udvarba. Minden anyagot, ami megmarad valamilyen munka után, azt félreteszem, "jó lesz még valamikor" felkiáltással. A szárító talpa egy darab 100 mm-es csődarab, a tartó, félbevágott tetőlécekből készült.

Jó tanács...

A képen látható eszközhöz hasonló van nekem is. Az elmúlt időszakban sokat használtam, és nem mindig ügyeltem rá, hogy hova teszem le, használat közben. Úgy alakult, hogy nagyobb darab fém alkatrészeket kellett kisebbekre vágnom, ráadásul siettem is, így nem vártam meg míg teljesen megáll, még forgó állapotban tettem magam mellé. Ez még talán nem lett volna főben járó bűn, de homokos talajon dolgoztam, és csak arra ügyeltem letételkor, hogy a korong ne érjen a homokba. Ennek az eszköznek a hűtése úgy van megoldva, hogy a levegő az alsó nyelének közelében lévő nyíláson meg be, és felül távozik. Először csak azt vettem észre, hogy a korong hamarabb leállt, majd később rángatni kezdett, végül, amikor a nyél felüli csapágy teljesen beállt, füstölni kezdett. Az történt, hogy a még forgásban lévő gép a finom port felszívta, és ettől állt be a csapágy. sikerült kimosnom, remélem még egy darabig bírja. Csak tanulságként írom le, hogy érdemes még a legsietősebb munkánál is ügyelni, hogy a szerszámunkat kellő körültekintéssel kezeljük.