2010. május 28., péntek
2010. május 27., csütörtök
Lakatvédő készítése
A kertünk végében található egy kis kapu. Ha a partra megyünk sétálni, vagy kávézni, akkor itt szoktunk közlekedni, mert rövidebb az út. Az ajtón nincsen zár, csak egy lakattal és lánccal oldottuk meg eddig a bezárást. Télen szinte sohasem használjuk, ezért műanyag fóliával szoktuk bevonni, hogy ne korrodáljon. Ha nem sikerül hézag mentesen becsomagolni, és az őszi eső felülről belekerül, és alul nem tud kifolyni, akkor szinte biztos, hogy tavasszal úgy kell lefűrészelni. De egyébként sem használ a lakatnak, ha áll benne a víz. Ezt a lakatvédőt konzerv dobozból készítettem. Egy közepes méretű dobozt félbevágtam lemezvágó ollóval, a hátsó részén nyílást vágtam a lakat pántjának, majd a pánttal együtt az ajtóra erősítettem, mivel a kapu befelé nyílik. A felerősítést úgy oldottam meg, hogy a sülyesztett fejű csavart használtam, részben a jobb zárás érdekében, részben pedig azért, hogy kívülről nehezebben lehessen hozzáférni. Ha van un. lencse fejű csavarunk, azt használjunk, mert akkor a külső oldalon sarokcsiszolóval le tudjuk csiszolni a csavarhúzónak szánt vájatot, így már egyáltalán nem lehet hozzáférni kívülről. A régi láncot megtartottam, mert kívülről nem lehet a lakatot belülre feltenni. Készítettem egy kis kampót amelyen ott lóg, készenlétben, és ha elmegyünk, akkor kívülről ezzel zárunk. (meg a lakattal) További képek : itt
2010. május 25., kedd
Egérpad készítése, mini egérhez.
Aki még használ egérpadot, az a képek alapján könnyen elkészítheti.
Hozzávalók: Cd, CD tok, öntapadós tapéta
Eszközök:
kés, olló
A használaton kívüli CD, vagy DVD lemezt ráfektetjük a kiválasztott öntapadós tapétára úgy, hogy arról előzőleg a hátoldalát lehúztuk. Érdemes ezt úgy tenni, hogy minél kevesebb vesszen kárba, kevesebb hulladék keletkezzen. Ollóval nagyoltan körbe nyírjuk, majd éles késsel a lemez széle mentén körbevágjuk. Ezt követően csak belehelyezzük az üres tokba, és kész. Ha valaki elég ügyes, akkor a lemez közepén lévő kör alakú nyílásból is eltávolítja a tapétát, majd megfordítja, és a másik oldalát is bevonja tapétával. Így mindkét oldal használható lesz.
2010. május 24., hétfő
A harmincharmadik: háttámlák
2010. május 23., vasárnap
A harminckettedik: kicsit távolabbról
A műanyag lapok találkozásánál egy fém lemezes lefedést alkalmaztam. 1 mm-es lemezből kivágtam egy 50 cm átmérőjű kört, közepét kifúrtam 6 mm-es fúróval, majd sugár irányba a lemezt a szélétől a közepéig lemez vágó ollóval bevágtam. Lefektettem a simára egyengetett homokba, és gumi kalapáccsal, óvatosan kúp formára kalapáltam. Ezt körültekintően kell végezni, mert apám mondása szerint, ha a lemezt minél tovább ütöd, annál görbébb lesz. Az átfedésnél 3 mm-es pop szegeccsel a lemezt összeszegecseltem.
A harmincegyedik: polc a másik oldalról
A harmincadik: polcok
A huszonhetedik: ülőkék
2010. május 22., szombat
A huszonhatodik: tető alatt
A huszonötödik: a tetőlemezek rögzítése
A huszonharmadik: talajmunkák
Hát valahogy így. Bizonyára sokakban felmerül, hogy miért ezzel kezdtük. Őszintén szólva akkor még nem terveztük, hogy a szaletlinek aljazatot készítünk. Ha valaki ezt tervezi, akkor érdemes ezzel kezdeni. Később kiderült, hogy ha utólag készítünk aljazatot, annak is meg van az előnye. Ugyanis az unokáink jókat tudtak játszani a szaletli alatt lévő homokban.
A huszonkettedik: a festés
Most következtek Mámocska nagy manőverei. Eddig is sokat segített, de a festést azt kizárólagosan bitorolta magának. Még a festés előtt, alatt, és után is, én a talaj előkészítésével foglalkoztam. Kis cölöpöket vágtam, kb 30 darabot, némi hulladék farost lemezből 15 cm-es csíkokat vágtam, olyan hosszúságban, hogy a szeletlit körbe érje. A szaletli belsejéből egyenletesen kiszedtem a földet, elegyengettem, a farost lemez csíkokat a cölöpökkel megtámasztva kör alakúra igazítottam.
A huszadik: a tetőt tartó szerkezet kialakítása
A tizenkilencedik: hát ilyenre is lehet számítani: esőnap
A tizennyolcadik: A váz egy része
Lassan kialakult a váz alsó része. Ismét kivágtam egy kör alakú lapot 50 cm-es átmérővel, és ezt az áthidalók fölé, koncentrikusan az alsó kör lappal, minden áthidalóhoz hozzáerősítettem. Ezután tettem egy kísérletet: a váz középső részén megkapaszkodtam felemeltem a lábaimat, és elbírta a 90 kilómat.
A tizenhetedik: további keresztmerevítések
Ott ahol a bejáratok lesznek, a felső szélétől számítva a tartó oszlopnak, 10 cm-t mértem lefelé, és ott rögzítettem egy merevítőt.
A tizenhatodik: keresztmerevítések
2010. május 21., péntek
A tizenötödik: további oszlopok, kapuk helyének kijelölése
A tizennegyedik: az áthidalók megbízható rögzítése
A tizenharmadik: merevítések
A tizenegyedik: a csavarkötésekről általában.
Ha igazán szoros kötéseket akarunk készíteni, akkor azt a fát, amelyik a csavar fejéhez közelebb esik átfúrjuk, egy olyan méretű fúróval, mint a csavar vastagsága. Így a két rész biztosan szorosan fog illeszkedni. Ha nem tesszük, különösen keményfa esetében előfordulhat, hogy a csavar megszorul ugyan, de a két felet nem rögzíti kellőképpen.
A kilencedik: további oszlopok elhelyezése
2010. május 19., szerda
A nyolcadik: tartóoszlopok elhelyezése
A hetedik: csövek elhelyezése: II.
Ha az egyik hatszöggel készen vagyunk, a továbbhaladás többféle módon is lehetséges. Például: az szöget megfelezzük, és leütünk egy csövet, a továbbiakban úgy megyünk tovább, mint az első hatszögnél. Vagy a szög felezés után egy olyan hosszú léccel, mely átéri a hatszöget, az ellenkező oldalon bejelöljük a cső helyét és leütjük. Így lassan kialakul a 12 oldalú sokszög.
A hatodik: csövek elhelyezése
A három léccel körbe haladva, kialakul a hatszög. Érdemes egyébként egyszer jobbra, egyszer balra mérni, mert így eggyel kevesebb a hiba lehetőség, illetve, ha nem mérünk pontosan, akkor kisebb eltérést kell a végén korrigálni. A hatszög csúcsain lévő csöveket a középsőhöz kell szintezni, illetve ügyelni kell arra, hogy a leütött csöveknél a levágott fél rész a középső cső felé mutasson. Nálunk a talaj homokos, így a leütéssel nincs gondunk, ennek ellenére gumi kalapácsot használtunk. Ha ilyen nem áll rendelkezésre, akkor egy darab puhafát tegyünk a cső végére leütés közben.
2010. május 17., hétfő
Az ötödik: előkészületek
A számításaink szerint a szaletli átmérőjére 3 m-re jött ki, azaz 1,5 m-es sugarú kört kell szerkeszteni, a kiszemelt helyen. Előzőleg 3/4-es csőből ledaraboltam 50 cm-es hosszú darabokat, 13 darabot. Egyiket közülük a kiszemelt hely középpontjába, kalapáccsal a földbe ütöttem, úgy, hogy 10 cm álljon ki a földből. A 12 megmaradt csőnek lesz majd az a feladata, hogy a szaletli oszlopait a földhöz rögzítse, ezért a következő képen készítettem elő őket: Hosszanti irányba, 6 cm hosszban kettéfűrészeltem mindegyiket, majd a két fél egyik részét 6 cm-nél lefűrészeltem. A maradék fél részt 2, és 4 cm-nél kifúrtam.
A tetőlécek közül kiválasztottam 4 darabot, amelyeknek a hossza elérte a 1,7 m-t. Ezeknek mindkét végét átfúrtam, úgy, hogy a furatok egymástól pontosan 1,5 m távolságra legyenek egymástól. Fontos a furatok távolsága, mert ezekkel a sablonokkal fogjuk a 12 szöget megszerkeszteni. A lécek furatainak mérete megegyezik a csövek átmérőjével, így ezeken a lyukakon keresztül a tartó csöveket mindjárt a helyükre lehet leütni.
2010. május 12., szerda
A negyedik: még mindig tervezés
A tervezéshez nem kell sok ismeret: ha jól ismerünk egy táblázat kezelő programot, akkor azzal az elsőtől az utolsó alkatrészig mindent meg lehet tervezni, és kiszámítani. Ha nem, akkor a szabályos hatszög szerkesztéséből kiindulva az egész alaprajzot - oda ahova terveztük - megrajzolhatjuk. Ha valakinek van olyan lehetősége, hogy télen egy kis műhelyben tud dolgozni, előre el tudja készíteni az alkatrészeket, annak érdemes a táblázat kezelőt használni, mert gyorsabban tud majd tavasszal haladni. Egy tanács: a táblázat kezelők nagy többsége a szögeket nem fokban, hanem radiánban számolja.
A harmadik: tervezés, hely kijelölése
Azt gondoltuk, hogy a leendő kerti tó, és a bográcsoló közötti területen lesz a legjobb helye a szaletlinak. Ezt jól meg kell gondolni, mert nem úgy van mint a napozó ággyal, hogy a nap felé fordítjuk ha szükséges. Elvileg a szaletlink leszerelhető, és ha van kb 6 ember, aki egyszerre megemeli, akkor odébb lehet vinni.
Megkezdtük a tervezést. Itt ugye a "gombhoz a kabátot" elvet kellett követni, hiszen a tető meglévő anyaga meghatározta a maximális átmérőt. Ha nagyon nagyra tervezzük, akkor a tető nagyon lapos lett volna, ha kicsire, akkor nagyon hegyes, így ezzel egy kicsit szenvedtünk, de sikerült a középutat megtalálni.
2010. május 11., kedd
A második (amikor az ötlet kipattan)
Mámocska azt mondta, hogy inkább lemond a szárítóról, majd megoldja a teraszon, inkább készítsünk egy olyan kerti alkalmatosságot, amelyiket akkor is lehet használni, ha esik az eső. Az üdülő területén sok ilyen van. Megnéztünk néhányat, az interneten is kutakodtam, de csak olyan árajánlatok voltak, ahol a legolcsóbbnak is 6 számjegyből állt az ára, és az első számjegy a 3-as volt. Ebben még nem volt benne a beton alap, és a szállítás. Úgy gondoltuk, hogy más megoldást kell keresnünk. Amikor Huncutkának kutyaólat készítettünk, maradt néhány 2 méteres un. tető léc. Úgy gondoltuk, lehet ebből olyan szaletlit csinálni, amely statikailag megállja a helyét.
Az első
Kiindulásként a képen látható körcikk alakú műanyag lapjaink voltak. Először azt gondoltam, hogy készítek Mámocskának egy udvari ruhaszárítót, így, ha esőre áll az idő, akkor is lehet hol szárítani a ruhákat, és nem kell egy sétából hazarohanni, beszedni a kiteregetett ruhákat.
A műanyag lapok egy szétbontott pavilon tető elemei, szerkezetükre nézve olyanok mint a hullámpapír, anyaguk áttetsző műanyag, vastagságuk kb. 7 mm. A körcikkekből 12 darab volt.
Szaletli, több mint száz lépésben (ideiglenes cím)
A szaletli ötlete nem közvetlenül jutott eszünkbe. A meglévő anyagainkból először, egy kerti ruhaszárítót szerettünk volna csinálni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)